Hűvös reggelre ébredtem,de te nem lehettél itt mellettem,hogy meztelen testeddel felmelegísd a hidegtől remegő testem.
Fekszel a fűben és eljön a szél,
Megérint téged és halkan mesél,
Valóság nincs,te nem létezel,
Az élet csak álom,NE feledd el.!!
Becsukom a szemem és megint rád gondolok,
De nem nyitom ki soha,mert tudom,csalódok.
A kezemet ismét a szívemre teszem,
Mindig csak azt súgja:Te kellesz nekem.
Egyedül sétálok este az utcán,
De nem vagy itt,hogy hozzám bújjál.
Úgy érzem magam távol tőled,
Mint a hideg jégbe zárt lélek.
De egyszer csak valami furcsa történt velem,
Jaj! Csak az,hogy felébredtem.Nélküled!
Hirtelen eltűntél,álom volt csupán
Arra sem volt időm,hogy válaszoljak rá...
Örökké szoríts,
örökké fájjon,
örökké lássalak,
ne érjél máshoz,
örökkön örökké érezzem hatalmad,
elveszíteni soha nem akarlak.
Álomvilág,amiben élek,
felébredek,attól félek.
Felébredek és te nem leszel ott,
egy álom mi eddig tartott.
Szeretlek téged,maradj velem erre kérlek!